G. Flaubert: Bouvard és Pécuchet

Milyen ízületek nyögnek, mint hogy kezeljék, Amit a kutyákról tudni illik!!

Pécuchet-nek le kellett ülnie az udvar egyik szögletkövére. Miközben visszaadta a papírlapot, csöndesen mondta: — De hátha… valami… rossz tréfa?

Azonban a postabélyegző, az iroda nyomtatott cégjelzése, a jegyző névaláírása mind a jó hír hitelessége mellett szólt; egymásra bámulták, reszkető szájszélekkel, s elmeredő ízületi fájdalom jele sarkából könny szivárgott. Szabad mozgásra volt szükségük. Az Arc de Triomphe-ig loholtak, onnan vissza, a part mentén, el a Notre-Dame előtt.

Milyen ízületek nyögnek egészen kivörösödött. Öklével dögönyözte Pécuchet hátát, s öt percen belül teljesen megbolondult. Ki-kitört belőlük, akaratlanul is, a hangos jókedv. Mennyit is tehet ki milyen ízületek nyögnek az örökség… bizonyára legalább… — Eh, az nagyon is szép volna!

Mi sem akadályozza őket, hogy azonnal pontos felvilágosítást kérjenek. Bouvard írt a jegyzőnek. Válaszul megjött a végrendelet másolata, amely a következő szavakkal végződött: Következésképpen François-Denys-Bartholomée Bouvard-ra, akit természetes fiamul ismerek el, javaimból a törvényesen ráeső részt hagyományozom. A jóembernek még fiatal mint hogy kezeljék való volt ez a természetes fia, akit azonban gondosan titkolt, s unokaöccse gyanánt kezelt.

Az öcs mindig is mint nagybácsiját emlegette, noha jól tudta, hányadán áll a dolog. Két törvényes fia nem úgy viselkedett, mint szerette volna, s ekkor lelkiismereti furdalásai támadtak, amiért annyi év óta teljesen elhanyagolta első gyermekét. Szívesen magához is vette volna már, ha szakácsnője engedte volna.

zselatin kiegészítés ízületi fájdalmak esetén bükki füvesember izületi gyulladás zselatin

Mindenféle családi praktikák következtében ez a nő végre is otthagyta, mire a magára maradt, halálához közeledő öreg, hogy jóvátegye az igaztalanságokat, javaiból első szerelme gyümölcsére hagyott annyit, amennyit csak lehetett.

A vagyon körülbelül félmilliót tett ki, és így a díjnokra kétszázötvenezer frank örökség nézett. Az idősebbik törvényes utód, Étienne, kijelentette, hogy belenyugszik a végrendeletbe.

Bouvard valami állandó kábulatfélébe esett. Halk hangon ismételgette, a részegek békés mosolygásával: — Tizenötezer livre évi járadék! És Pécuchet, akinek pedig mégis csak józanabb feje volt, szintén alig tudott magához térni.

Pokolbéli víg napjaim

Újabb levél jött Tardivel-től, s ez borzasztóan megrázkódtatta őket. A kisebbik törvényes fiú, Alexandre, mindent a bíróság előtt szándékozott elintézni, sőt meg akarta támadni, amennyiben lehetséges, a végrendeletet, mindenféle előzetes lepecsételéseket, leltározásokat, gondnok kinevezését stb. Bouvard epeömlést kapott. Alig lábadozott, máris Savigny-ba utazott, ahonnan határozott eredmény nélkül került vissza, a kidobott útiköltségen siránkozva.

Álmatlan idők következtek, váltakozó düh és remény, rajongó bizakodásra súlyos levertség. Végre, fél év múltán, Alexandre úr engedett, s Bouvard az örökség tulajdonába lépett.

Első fölkiáltása ez volt: — Vidékre vonulunk vissza! Ezt a mondatot, mellyel barátját is bekapcsolta boldogságába, Pécuchet természetesnek találta. Mert ennek a két embernek a közössége immár abszolút mély volt. Mivel azonban Pécuchet nem akart Bouvard pénzén élni, csak nyugdíjba vonulása után készült hozzá költözni. Még két esztendő! Hajthatatlan maradt, s így is határoztak. Hogy eldönthessék, merre lesz legjobb letelepedniök, sorba vették az egész országot.

Az északi vidék termékeny, de hideg; délnek csábító mint hogy kezeljék klímája, de kellemetlen a sok moszkitó miatt; az ország középső tájain pedig, őszintén szólva, nincs semmi különös. Bretagne megjárná, csakhogy ott a parasztok igen szenteskedők.

Amit a kutyákról tudni illik!!

Kelet felé se lehet menni, mert ott meg németes tájszólások dívnak. De elvégre akadnak még más vidékek is! Például Forez, Bugey, Roumois! A térképekből nemigen lehetett kiokoskodni. Ej, az a fontos, hogy saját házuk lesz, mindegy, hogy itt-e vagy amott? A Les Aventures de Télémaque című műve a legnépszerűbb ifjúsági olvasmánynak számított 18— És máris látták magukat, amint ingujjban hajladoznak egy virágágy szélén, rózsákat nyesegetve, hantokat ásva, forgatva és porhanyósítva, tulipántöveket átrakosgatva.

Pacsirtaszóra fognak ébredni, ballagnak az eke nyomán, kosarazzák az almát, ellenőrzik a vajköpülést, a cséplést, a birkák nyírását, a kaptárak rendben tartását, élvezik a tehenek bőgését és a frissen kaszált széna illatát. Nem lesz több körmölés! Alászolgája főnök urak! És a szobabért se kell elsején kifizetni!

Hiszen a saját házukban laknak majd — a maguk baromfiudvarából fog kitelni a pecsenyéjük, a milyen ízületek nyögnek kertjéből a főzelékük —, és milyen jó lesz fapapucsban ebédelni!

Szakállt eresztünk! Bouvard sommásan döntött: — Eh, nem is lesz szükségünk könyvtárra!

Ne rontsátok, ne vegyétek el hát az örömüket, ne kínozzátok őket, és ne szálljatok szembe az isteni gondolattal. Annak ellenére, hogy évezredek óta ismert, de kezdetben csak természettudományos szempontból megfigyelt, majd csak a XIX.

Először is, be kell rendezkedni. Bouvard odaszállíttatja a bútorait, Pécuchet pedig az ő nagy fekete asztalát; a függönyöket is fölhasználják, s ha még némi konyhaedényről is gondoskodnak, minden rendben lesz. Megfogadták, hogy az egész dolgot titokban tartják, arcuk azonban sugárzott. Kollégáiknak föltűnt furcsa viselkedésük. Bouvard, aki írópolcára tehénkedve körmölt, s kifeszítette a könyökét, hogy minél gömbölyűbb betűket remekeljen, vígan szaporázta sajátságos, füttyös lélegzését, s vastag szemhéjai alól ravaszul kacsingatott.

Pécuchet, magas, szalmafonatú székén kuporogva szarkalábazta egymás mellé hosszúkás betűit — s orrcimpái kidagadtak, szája pedig összeszorult, mintha félne, hogy ki találja szalajtani a nagy titkot.

Az epilepsziáról

Tíz hónapi keresgélés után sem tudtak megfelelő helyet találni. Olyan birtokot kívántak, amely elsősorban jó föld legyen, ha nem is éppen festői fekvésű, noha nem szívesen vállaltak volna holmi szegényes kilátású vidéket. A népes szomszédságot kerülni akarták, viszont a magányosság sem volt ínyükre. Olykor már-már elszánták magukat, de aztán, félve az esetleges késő bánattól, megint változtattak elhatározásukon, s hol egészségtelennek találták a vidéket, hol meg attól féltek, hogy nagyon ki van téve a tengeri szélnek, vagy nagyon közel esik valami gyárhoz, vagy igen nehezen megközelíthető.

Barberou segített rajtuk. Tudott ábrándképükről, s egy szép napon azzal köszöntött rájuk, hogy hallott egy eladó birtokról, amely Chavignolles mellett fekszik, Caen és Falaise között.

Bouvard és Pécuchet

Harmincnyolc hektárnyi jó föld, kastélyféle is van hozzá, meg egy jó karban tartott kert is. Elmentek Calvados megyébe, s odavoltak az elragadtatástól. Csak egy hogyan kezeljük az ízületi kezelést volt: a birtokért és a házért amelyeket csak együtt milyen ízületek nyögnek megvásárolniszáznegyvenháromezer frankot követeltek. Bouvard csak százhúszezret ígért. Pécuchet harcra kelt barátja csökönyösségével, engedékenységre ösztökélte, majd kijelentette, hogy kész megfizetni a többletet.

Egész vagyona, anyai öröksége és félretett pénzecskéje ráment a dologra. Eddig sohasem szólt egy kukkot sem erről a kincsről, amelyet valami nagy alkalomra tartogatott. Bouvard ekkor már nem volt díjnok. Eleinte még folytatta hivatalát, mert hátha mégis rosszra fordul mint hogy kezeljék jövő, de aztán, amint biztos lett az örökség felől, búcsút mondott. Mindazáltal később is szívesen ellátogatott Descambos-ékhoz, s elutazása előtt puncsos estén látta vendégül az egész irodát. Pécuchet ezzel szemben nagyon harapós kedvet mutatott pályatársai iránt, s utolsó nap úgy vált meg tőlük, hogy bevágta maga után az ajtót.

Neki kellett felügyelni a csomagolásnál, ellátni még egy csomó elintéznivalót és bevásárlást, s a Dumouchel-től való elbúcsúzkodás milyen ízületek nyögnek hátra volt még.

A tanár úr rendszeres levélváltást indítványozott, melynek során majd nyilván fogja tartani Pécuchet számára az irodalom eseményeit; aztán, ismételt gratulációk után, jó egészséget kívánt neki.

Állattartás, állatgyógyászat

Barberou érzékenyebben búcsúzott Bouvard-jától. Izgalmas dominópartit hagyott ott a kedvéért; megígérte, hogy majd meglátogatja a birtokon; két pohár ánizspálinkát rendelt, s csókkal vált el. Eszébe jutottak a boldog napok, melyeket ebben a nagyvárosban töltött el: a vendéglői piknikek, a színházi esték, a házmesterné pletykái, a sok-sok kedvenc megszokás; azon kapta magát, hogy ellágyul a szíve, hogy szomorúság lepi meg, melyet alig mert magának bevallani.

Pécuchet hajnali kettőig járt le és föl a szobájában. Hát nem tér vissza ide többé… annál jobb! A poggyász nagyja már mint hogy kezeljék este útnak indult. A kerti szerszámok, a derékaljak, a matracok, az asztalok, a székek, egy forralókészülék, a fürdőkád, valamint három boroshordó a Szajnán úszott Le Havre felé, ahonnan majd Caenbe továbbítják, s mint hogy kezeljék Bouvard veszi át őket, a Chavignolles-ba való átszállítás végett.

Atyja arcképét azonban, valamint a karszékeket, mint hogy kezeljék likőrös készletet, a könyveket, a faliórát, szóval minden értékesebb holmit bútorszállító kocsira rakattak, amely Nonancourt-on, Verneuilön és Falaise-en át vette útját. Pécuchet ezzel a szállítmánnyal akart utazni. A tetőülésre telepedett, a kocsivezető mellé, s legócskább hosszú kabátjába öltözve, orráig kendőbe bugyolálva, ujjatlan kesztyűkkel és irodai lábzsákjával fölszerelve, elhagyta a fővárost, március án, vasárnapra virradóra.

A kocsi mozgása és az utazás újdonsága eleinte teljesen lekötötték.

az ízületek kezelése sérülés után csukló fájdalom pushupskor

Pár óra múltán a lovak lassítottak, amiből mindenféle disputák fejlődtek a kocsivezetővel meg a kocsissal. Ezek rémítő csárdákat arthrosis természetes kezelés ki pihenőre, Pécuchet azonban — noha mindenért felelősséget vállaltak —, túlzott elővigyázatosságból szintén ezekbe a lebujokba szállt.

Másnap hajnalban tovább indultak; az országút örök egyformasággal nyújtózott előttük a láthatár széléig. Kavicsrakás jött kavicsrakásra, az átmenti árkok vízzel voltak tele, a mező nagy síkokban, egyhangú és hideg zölddel lapult köréjük, az égen felhők nyargaltak, egyszer-egyszer megeredt az eső.

ha a kezed zsibbad és fáj az ízületek köszvény tünetei és kezelése

Harmadnap viharos idő támadt. A kocsi vászonlebernyege, amely rosszul volt leszíjazva, csattogott a szélben, mint mint hogy kezeljék vitorla.

Pécuchet a sipkája alá rejtőzött, s valahányszor kinyitotta a tubákos milyen ízületek nyögnek, teljesen meg kellett fordulnia, nehogy szemébe menjen a dohánypor. Egy-egy zökkenőnél hallotta, amint háta mögött az egész rakomány egymáshoz ütődik, s nem fogyott ki a kocsisokra pazarolt jó tanácsokból. Mikor látta, hogy csak borsót hány a falra, taktikát változtatott. Nyájaskodni kezdett és mindenben kedvükre akart lenni: egy-egy meredekebb lejtőnél segített a kereket tolni, végül pedig már pálinkás kávét is fizetett nekik az étkezések után.

Ettől kezdve fürgébben haladtak, aminek az milyen ízületek nyögnek a következménye, hogy Gauburge környékén eltört a tengely, s a kocsi féloldalra dőlve megállt. Pécuchet azonnal átvizsgálta a jármű belsejét: a porcelán csészék mint hogy kezeljék hevertek. Hadonászott a karjaival, fogát csikorgatta, átkozta a két tökfilkót; — ráadásul a következő nap teljesen kárba veszett, mert a kocsis leitta magát.

A kehely csordultig telt, Pécuchet-nek már sopánkodni se volt elég ereje. Bouvard csak két nappal utóbb hagyta el Párizst, mert még egyszer együtt akart ebédelni Barberou-val.

Utolsó percben érkezett a kocsi állomásra, később pedig a rouen-i székesegyház előtt ébredt föl: eltévesztette az útirányt.